Európa több országában is kezd elterjedni az a kezdeményezés, melynek lényege, hogy a saját, otthon tartott könyveinket megoszthatjuk másokkal. Többek között Franciaországban és Magyarországon is működnek ilyen weboldalak Booxup és Rukkola néven, azonban míg az egyik helyen jogsértőnek tartják ezen oldalak munkáját, másik helyen annyira népszerű, hogy egy könyvkiadó át is vette a weblap működtetését.
Mi is ennek a lényege?
Mindkét cég azon az elven alapszik, hogy a rendszerbe regisztrált felhasználó, online megoszthatja másokkal a kölcsönbe adható könyveinek alapadatait. A többi felhasználó pedig ezek alapján jelentkezhet egy-egy kötetért, és annak kölcsönbe adását kérheti. A francia Booxupnál azonban a felhasználók beszélhetik meg mikor és hol találkozzanak hogy átadják egymásnak a kiszemelt könyvet, addig a magyar Rukkolánál ezen kívül Happontok is létrejöttek. Ezeknek a lényege, hogy ha a felek nem tudnak megfelelő helyet és időpontot találni az átadásra, itt leadhatják a könyvet, amiért később a másik fél elmehet. Valamint nem pénzért vagy ingyen történik a csere, hanem pontokért.
Vajon ez a modell sérti a francia jogot?
Marie-Andree Weiss járta körbe alaposan a francia szerzői jogi törvényt, és véleménye szerint nincs mitől félnie a start-up cégnek. A végfelhasználókat egy közvetítő weboldal kapcsolja össze, ahol szerzői jogilag nem védett információk kerülnek megosztásra. És mivel a cég az ingyenességre épít, a tényleges kölcsönbeadást pedig a felhasználók végzik, ezért elsősorban az ügyfelek magatartását kellene szerzői jogilag vizsgálni. Ha ezzel lenne probléma, akkor következne csak a Booxup magatartásának áttekintése.
Azonban Weiss elemzése egy ponton indokolatlan, ugyanis a jogkimerülés tételének alkalmazása fel sem merülhet ezen a téren. Erre csak akkor lehetne hivatkozni, ha a Booxup használói kicserélnék egymás között vagy eladnák egymásnak a jogszerűen forgalomba hozott könyveket. Itt azonban haszonkölcsönzésről azért nem beszélhetünk, mert egy átlagos könyvtulajdonos nem minősíthető olyan intézménynek, amire ez a jogszabály vonatkozik (nyilvános könyvtárak). Ha magyar viszonylatban néznénk ez bérletnek minősül, így ellenértéket kellene a felhasználónak fizetnie.
Összességében az látszódik, hogy ez a szolgáltatás egyik szerzői jogi felhasználási magatartásba sem tartozik, így ez a modell nem tekinthető engedélyköteles felhasználásnak. Már csak az a kérdés, marad-e annyira versenyképes, mint a magyar Rukkola.
Itthon nagy népszerűségnek örvend ez a kezdeményezés
A Rukkola 2012-ben alakult és ma már 33 ezer felhasználó 350 ezer könyve forog az oldalon. Ez a nagy népszerűség a könyvkiadóknak is felkeltette az érdeklődését, így végül a Publio döntött úgy, hogy megveszi magának a céget. Ennek köszönhetően a Rukkolán mostantól nem csak könyveket lehet cserélni, hanem januártól a kiadó partnereivel együttműködve lehetővé teszik a már nem értékesített könyvek egyedi újranyomtatását.
Ezen felül pedig havi ezer forintért a Rukkola reklámmentességet és a stoppolást, prerukkolást, happolást gátló tényezők megszűntetését ígérik, valamint a pontszerzési lehetőségeket is felturbózták.
Forrás: Szerzői jog a XXI. században, Index
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése