Paradigmaváltás a XXI. században, avagy mit kezdjünk a virtuális valósággal

[...] Ebből a virtuális társadalomból (és fontos, hogy megkapja a virtuális jelzőt, ugyanis a társadalom szó a társas kapcsolatokat és ezekből kialakuló kapcsolati rendszereket hivatott jelenteni - a valóságban) semmi más nem hiányzik, csak maga az ember.

A XXI. SZÁZAD PARADIGMAVÁLTÁSAI - HOGYAN ÉLJÜK TÚL A KÖZÖSSÉGI OLDALAKAT 

Bevezetés

            A mi generációnk, amely nem élt meg világháborút és a rendszerváltozás környékén született, el sem tudja képzelni, milyen az igazi önkényuralom és az ebből való kitörni vágyás, majd kilábalás. Milyen, amikor minden szónak súlya van, amikor óvatosnak kell lenni, tűrni, saját magadért, a családodért, hogy a kényelmetlen, megalázó körülmények között élhess. Tény, hogy sok torzkép is született a Kádár-korszakról, amelyeket főképp a legnegatívabb, legszélsőségesebb rossz alapján határoznak meg. De mi a véleményünk a ma tomboló rendszerekről? Az egyre biztosabb lábakon álló, számtalan információs csatornáról, betelíthetetlen tárhelyekről, hang- és képrögzítőkről, melyek egy fénysebességgel működő virtuális világot alapoznak meg és teszik halhatatlanná, vagy akár pusztítják el örökre, nyomokat nem hagyva maguk után? Talán alattomosabb ez minden eddigi korszaknál - s mire feleszmélünk, rég elsüllyedtünk benne, jobban kiszolgáltatva egy rendszernek, mint szüleink a szocializmusnak. Madách Imre Az ember tragédiája c. művét azért tartom az irodalom egyik legnagyobb remekének, mert a maga egyszerűségében a mindenségről szól. Nem úgy, mint a Biblia, hanem úgy, mint egy történelmi láncsorozat, mely bemutatja a történelem paradigmaváltásait; úgy, mint egy dráma, mely ábrázolja az emberi természet "örökös" jellemzőit és az ember konfliktusait saját magával, társaival és a társadalommal. A szerző összegezte a múltat, bemutatta a jelent és megjósolta a jövőt. Két gondolatiságot kapcsolok dolgozatomhoz: a falanszter szín ideológiáját és az ideák összeomlásának "algoritmusát". Fontos ez a mechanizmus, ugyanis a mostani korszak is könnyedén elhelyezhető a tézisek-antitézisék-szintézisek vonalán. Azt, hogy milyen kor volt előtte, még csak tapogatjuk és próbáljuk megérteni. Arról pedig csak halvány sejtéseink lehetnek, mi fogja követni.  Bár ha Madách művéből indulunk ki, akkor sok jóra nem számíthatunk.

A paradigmaváltások és a falanszter szín értelmezésének segítségével megpróbálok óvatosan rávilágítani, hogy a XXI. század paradigmaváltása, melynek csírája már a hidegháború kirobbanása "környékén" is megtalálható, de talán már korábban is (hisz minden mindennel összefüggésben van), merre fele járhat.

1. Egy új világ: új fogalmak, új jelentések

A közösségi oldalak elemzéséből, elemzéséről már sok tanulmány született, a szociológia és pszichológia, kommunikáció- és médiatudomány kutatja a jelenséget. Dolgozatomban hely- és időhiánya, kellő számú ismeretanyag miatt leszűkítem a kört a "Facebook tanulmányozására" a közösségi oldalak és az internethasználat témáin belül. Fontos megjegyeznem, hogy azért a Facebook-ot emelem ki az összes többi virtuális közösség közül, mert ezt az oldalt látogatják a legtöbben és ez a legkevésbé bekorlátolt site. Korlátozáson a személyes és nem személyes információk szabad áramlását értem. Az idő és a tér behatárolása a legalapvetőbb viszonyítási pontjai életünknek - azonban a virtualitásban időnek és térnek nincsen se eleje, se vége. Legalábbis nem tudunk róla. Emiatt borult fel, borul és várhatóan fel fog borulni sok eddigi törvényszerűség, fogalom és szokás jelentése életünkben.

1.1 A közösségi média szerepe a paradigmaváltásban

 "Egy személy azért személyiség, mert egy közösség része, s beépíti ennek a közösségnek az intézményeit saját magatartásába." (Mead)

A közösségi médiák (social media, social network) elsöprik a médiáról, mint társadalomformáló eszközről, a kultúráról, mint személyiségformáló eszközről alkotott képünket és fogalmainkat. Mivel ez a már annyira nem is új rendszer megváltoztatja a híráramlást, a hír értékét, ezen keresztül az újságíró pályamodellt is), maga a tudás is, és a tudás értéke is megváltozik. Lassan már nem a személy hitele számít, aki szellemi termékét megosztja a nyilvánossággal. Legyen szó kutatókról, írókról, a hírszerzésben dolgozó újságírókról, a közvetítő egyre inkább háttérbe szorul és az információ egyre csak áramlik és áramlik. A politikát tudatosan hagyom ki a sorból.

Az információ a fogyasztói társadalom egyik legjobban eladható terméke. Kiss Anita és Pikó Bettina: Az elidegenedett én a modern, fogyasztói társadalomban címmel írt tanulmányában világít rá arra, hogy az internet által megnyílt út egy olyan kommunikációs térbe torkollott, mely egyoldalú. S mivel az emberi kommunikáció (gondoljunk csak a kommunikációs modellekre) minimum a kétoldalú kapcsolatra épült, a kölcsönösségen keresztül fejlődött, alakult ki, úgy csöppentünk bele ebbe a személyiségnélküli kommunikációs burokba, ami elvileg arra hivatott, hogy biztosítsa az egyenlőséget és a szabadságot, hogy fel se fogjuk. Nincs elég idő hozzászokni. Az információt nem elég befogadni, hanem meg is kell emészteni, megérteni és elraktározni. Mi van akkor, ha túl sok az információ?

Arról nem is beszélve, hogy az információk nincsenek megszűrve, legalábbis legtöbbször nem olyan formában, ahogy az valóban az ember javát szolgálná. A nagyobb probléma azonban az, hogy azt, amivel találkozik a felhasználó az oldalon, általában meg sem kérdőjelezi, egyszerűen csak tudomásul veszi.

"Most már egész föld a széles haza, közcél felé társ már most minden ember" (Madách)

Egy közösségi oldalra való regisztrálással egyfajta "társadalmi" elvárásnak felelnek meg a felhasználók, mely elvárást csak látszólag generál a társadalom. Freud úgy mondaná, az ego megfeleltetése a superego-nak.Véleményem szerint valójában a pénz állt a háttérben, a kapitalizmus, tehát azok, akik meg akarnak gazdagodni, bármi áron. A kulcsszavak: reklám és marketing.

A felhasználóknak az információ-áralmás a fontos, hogy megoszthassanak magukról adatokat, közölhessék gondolataikat és ők is beleláthassanak mások életébe.

Ezen a platformon a magunkról, ismeretségi körünk tagjairól és a társadalmunkról kialakult kép eltorzítva jelenik meg, egyszerűen azért, mert egy adatlap képtelen visszaadni egy személyiséget, és képtelen pótolni a szemtől-szembeni kontaktus által szerzett benyomásokat. "A személyes kommunikációban a résztvevők viselkedési és gondolati sémái gyakrabban változnak, megértésük aktív erőfeszítést kíván, s azáltal, hogy kreatív válaszra késztetnek, egyúttal fejlesztenek is." (Kiss Anita - Pikó Bettina) De ez csak akkor érvényes, ha a virtualitást kivesszük a képletből. Az általam legfontosabbnak vélt működési mechanizmusok - az egyén, pszichéjében és szociális szerepében - az önkép - kapcsolatok, kisebb és nagyobb közösségek működése, a társadalmi hierarchia, az identitás- és nemzettudat - egytől-egyig átalakul a rohanó sebességgel fejlődő információs technológiák, webes felületek árnyékában. Sajnos ebben az individualista társadalomban pont az egyének tűnnek el. Az egyén a közösségben betöltött szerepe által is azonosítja magát. Most milyen közösségnek a tagja? Szűkebb és tágabb értelemben? Milyen közösségeket képes meghatározni?  Az, hogy most minden egy pillanat alatt elérhető, és elmosódtak a határok, ki se kell lépnünk otthonról, és ha ki is lépünk, egészen könnyedén jutunk el a világ bármely pontjára - legalábbis a lehetőség ott van (általánosságban nem ildomos kijelenteni ilyen dolgokat, mert csak bizonyos társadalmi rétegek engedhetik meg maguknak az utazást) -, nagyon sok kaput nyitott meg. Ez egyrészről pozitív. Ha azonban ezzel a lehetősséggel nem tudunk "jól" élni, és nem teremtünk határokat, akkor elveszünk. Az információk és a lehetőségek között. Nehezebben döntünk, nehezebben választunk, nehezebben tartunk ki és megyünk végig egy úton, amit választottunk. Azt a látszatot keltik bennünk, hogy akármikor válthatunk, akármikor cserélhetünk, akármikor új emberek lehetünk, mivel akármikor létrehozhatunk akármit, és akármikor ki is törölhetjük, mintha sose létezett volna. A vicc csak az, hogy eközben mégis minden egyes információ valahol, egy ismeretlen helyen megvan, a technológia elraktározza - vagy sem? Semmiben sem lehetünk biztosak.

2. A változás fogalmáról

A paradigmaváltás az élet sója. A változás az élet sója. Ki lehet jelenteni ilyen és ehhez hasonló közhelyeket. A paradigmaváltást nem az élet sójának tartanám, hanem szükséges jónak vagy szükséges rossznak - elkerülhetetlennek. És mi a változás? Azt jelenti, hogy minden megy a kukába és mindenből új kell? Az, hogy a fogyasztói társadalom csodálatos ragyogása arra késztet, hogy ha valami nem olyan, mint "új korában", kuka és jön az új (bár sejtésem szerint az iparcikkek meghatározott élettartammal rendelkeznek; jó esetben 2, maximum 3 év)? Ebben a mechanizmusban az ember nem csak a használati eszközeivel fog így viselkedni, hanem a munkahelyeivel, kapcsolataival és normáival is. Nos, ezt én nem hívom változásnak. Mindenesetre ennek a felfogásnak a logikáját erősíti az internet, mind a fogyasztásban, mind az emberi kapcsolatokban és az önbeteljesítésben is.

2. 1. Falanszter

„[...] a kollektív identitás része az egyéni identitásnak, nem pedig fordítva, s így megakadályozza a közösségtől való elfordulást.” (Kiss Anita - Pikó Bettina)

A falanszter görög eredetű szó, az utópista szocialisták használták a jövő jellemzésére. Elméletük szerint a jövő társadalma közös termelésen, fogyasztáson és együttlakáson alapuló egység. "Olyan intézmény, társadalmi rend, államforma, ahol az egyén és a közösség egyensúlya az egyén kárára billen fel; az egyén a közösségnek önmagában értéktelen, jelentéktelen alkatrész."

Madách megjelenít egy korszakot, ahol minden számít, csak az egyén nem. Nincsen individuum. Vagyis nem is egészen pontos így a kijelentés, ugyanis individuumokból épül fel a falanszter társadalom is, csak épp kollektíven rendszerezik és alakítják. Nos, ma is pontosan ez történik. Nem a kommunizmus volt az első és utolsó falansztere az emberiségnek. Irányítás és beskatulyázás. Fontos megértenünk, hogy milyen korszaknak kellett összeomolnia, amit ez az emberileg utolérhetetlen technika követett, és minek kell történnie ahhoz, hogy magába megbotoljon, majd felrobbanjon és eltűnjön és leváltsa valami más? Az ellentéte? Az ellentétének ellentéte? Egyáltalán mi az ellentéte? Nagy problémája a mai kornak, hogy talán ambivalensebb és "önellentmondóbb" a régmúlt történelmi korszakainál. Itt nincs választás. A lombik működik, determinál. Vagy ennyire nem borús a helyzet?

2.2. "A gép forog, az alkotó pihen"

Az ember azt hiszi, hogy alkot. Akármelyik percben. Alkot a gép előtt, művész, "valaki", aki kiemelkedik a többi közül. Sajnos pont az ellenkezője történik. Briliáns, ahogy kihasználják a közösségi médiák, blogok, olvasók kommentjein, bejegyzésein alapuló honlapok "kitalálói" és fejlesztői azt a "jelenséget", miszerint mindenki egytől-egyig elismerésre és sikerre vágyik. Minél hamarabb és könnyebben jön, annál "jobb", és akkor már mért ne folytatódjon. A fogyasztók fogyasszák egymást - vagyis saját magukat. Emiatt betegszik meg a társadalom, emiatt üresedik ki. Ismerős: "Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr? És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!" (Örkény: Tóték)  Ebből a virtuális társadalomból (és fontos, hogy megkapja a virtuális jelzőt, ugyanis a társadalom szó a társas kapcsolatokat és ezekből kialakuló kapcsolati rendszereket hivatott jelenteni - a valóságban) semmi más nem hiányzik, csak maga az ember. Tényleg felzabáljuk egymást?


Irodalom

Madách: Az ember tragédiája
Meszótár
Az elidegenedett én a modern, fogyasztó társadalomban
Kommunikációs modellek
Alakította gondolataimat minden, a témában olvasott cikk és tanulmány, egy rádióműsor (szemléim)