2013 az első olyan év, amelyben nemcsak a tévé-előfizetések, de konkrétan a készülékek száma is csökkent Amerikában
Az online üzleti életben Magyarországon kiemelt szerepet játszó tanácsadó és forgalomfigyelő cég, a Gemius közzétette legújabb kutatásának eredményeit, melyek a hagyományos televíziózás jövőjéről tesznek megállapításokat.
Egyre inkább úgy érzem, hogy a websorozat, ahogy az elmúlt tíz évben gondoltunk rá, igazából sosem fog elterjedni. Emlékeztetőül: a websorozat az az 5-20 perces epizódokból álló műfaj, amivel egyrészt a profi tévék próbálták megúszni, hogy igazi részeket kelljen felpakolniuk az internetre, másrészt viszont egy csomó félprofi, sőt amatőr kezdeményezés is készült, mivel a befuccsolt, félkész tévés ötletekből is gyakran websorozat lett. Aztán megjelentek a youtuberek, és kiderült, nem is annyira érdekes a hibrid tartalom – ráadásul közben az igazi tévésorozatok is elkezdtek felkerülni az internetre, mármint legálisan is. Ezzel együtt volt az elmúlt néhány évben egy pár érdekes próbálkozás, ami egészen vállalható okból született, és még nézhető is. Itt van öt.
A VS.hu alapszínei a flat designban elterjedt smaragdzöld és puha piros. Ha jól értem az alapkoncepciót, a két szín együttes szerepeltetése azt hivatott kommunikálni, hogy a VS.hu-n minden nap lesz egy eldöntendő kérdés, ami valami aktualitással kapcsolatos. Ez az az alapinterakció, ami a VS.hu-t legjobban fogja jellemezni. A nyitóoldalról nekem leginkább a The Verge ugrott be, elsősorban a címlap tetején a hasábok összecsúsztatása és a képek fölé tett áttetsző színrétegek miatt. Lefelé a nyitóoldalon szigetes, kártyalapszerű hátterezéssel következnek a cikkajánlók. Úgy ahogy az Android felületein, vagy akár a Pinteresten láthatjuk.
Az események egy másik, mára még nyilvánvalóbb jelenségre is felhívják a figyelmünket, nevezetesen arra, hogy a tömegmédia korában az emberek egyre több információt kapnak, de egyre kevesebb időt szánnak azokra, miközben egyre kevésbé is hajlandóak értelmezni a látottakat-hallottakat. A pánik kitörésére azért kerülhetett sor, mert a rivális NBC egy népszerű komédiája később végződött, mint ahogy Wellesék elkezdték a műsort. A hallgatók többsége így nem hallhatta, ahogy a Világok harca elején egyértelműen figyelmeztetik őket: fiktív történetet fognak hallani.
But here, too, “big data” on streams, downloads, plays and sales could play an important role. No longer is such data available only for “born-digital” music services such as iTunes and Spotify. It is also gathered in increasingly fine detail about sales, radio broadcasts, plays in public venues from hairdressers to pubs, and other forms of offline music consumption. Music fingerprinting technology – similar to the Shazam smartphone app – is now able to identify individual radio plays within a very narrow margin of error. The problem here is not one of data availability, but transparency. Many such data sources are fiercely protected by their owners, and little effort has been made to combine them or to determine the distribution of royalties, not just to the labels but also to the artists themselves, on this basis.
A mediamass.net előre hamisítja a híres személyek halálhírének hoaxát (azaz hamisítványát): úgy csinálnak, mintha valaki nem halt volna meg, csak elterjesztették volna a halálhírét. Ez különösen visszás, amikor viszont tényleg meghal valaki, ekkor az oldalon úgy tűnik, mintha nem halt volna meg. Saját oldalukon péládul azt írják, hogy a náluk megjelent, Lou Reed haláláról szóló cikk hibás, és hamis volt a sztori, a zenész nem halt meg. A valóság akkor derül ki, ha rákeresünk az oldalon használt szófordulatokra: a Mediamass sablonszöveggel dolgozik, és előre elkészítették rengeteg híres ember halálának hoaxát, bármi értelme is legyen ennek.
Elképesztő növekedésről számolt be a Netflix, jóval nagyobbról, mint amit a legmerészebb elemzések vártak. Az online filmstreamelő szolgáltatást 1,3 millióval többen használják az Egyesült Államokban, mint három hónappal korábban.
Az internetes sorozatgyártáshoz hasonlóan az európai finanszírozás is ugyanazt vetíti előre: ha a tartalom jó, ugyan mindegy, hol készül. Mindegy, hogy egy budapesti stúdióban veszik fel a jeleneteket vagy egy vancouveriben, a nézőt nem érdekli, hogy egy svájci bank finanszírozza a sorozatát vagy egy amerikai médiakonszern.
Dívány - Szép vagyok, vagy csúnya? divany.hu
Összehasonlítva a saját tinédzserkorát a jelennel, arra jutott, emlékszik, amikor elkezdett arról hallani, hogyan gyakorol nyomást a média azzal, hogy elérhetetlen szépségideálokat, tökéletességet közvetít. De ez a médiáról szólt. Ma, ha megnézed a Tumblr-t, a YouTube-ot, a Twittert, ezt nem a média teszi, maguk a tinilányok táplálják ezt a mítoszt. Megosztják, újrablogolják ezeket a képeket. Mindig is volt kortárs nyomás, de szerinte a közösségi média miatt a helyzet romlott.
Glenn Greenwald, az NSA-től megszerzett dokumentumok nyilvánosságra hozatalában Edward Snowden egyik partnereként működő brit The Guardian oknyomozó újságírója bejelentette, hogy elhagyja a lapot, és egy új, frissen alapított médiumhoz csatlakozik.
Pierre Omidyar, az Ebay aukciós portál alapítója szerdán bejelentette, hogy finanszírozni fogja a Snowden-ügyben híressé vált Glenn Greenwald újságíró médiavállalkozását.
A strasbourgi bíróságnak az észt ügyben két alapvető jog között kellett döntenie, azt kellett mérlegelnie, hogy ebben az esetben a Delfi szólásszabadsághoz való joga vagy Leedo jó hírnévhez és magánélethez való joga fontosabb-e. A bíróság olyan szempontokat is figyelembe vett, mint hogy a Delfi honlapján hogyan lehetett kommentelni. A Delfi egy automata szűrőt működtetett, ami nem engedett trágár szavakat megjeleníteni, de ezt nagyon egyszerű volt kijátszani. Ezenkívül ha valaki szólt, hogy egy komment őt sérti, a honlap azonnal eltávolította ezt a hozzászólást. Leedo esetében is ugyanígy járt el, de Leedo nem a honlapon keresztül üzent a szerkesztőségnek, hanem postai levélben, hat héttel később.
Induláskor az alapítók elmondták, az új hetilap célcsoportját azok jelentik, akik interneteznek, de nem éjjel-nappal, a hosszabb anyagokat nem szívesen olvassák képernyőn, vagy egyszerűen nyomasztja őket a túlzott kínálat. Azokra a függő netfogyasztókra is számítottak, akiknél mindig számtalan böngészőablak van egyszerre nyitva, de sosem tudják aztán elolvasni a félrerakott cikkeket. A lap megszűnésének okait nem részletezték.
Az internet korában már nem tudunk egy szövegre koncentrálni, viszont kárpótlásul olyan képességeket kapunk, amikről néhány évszázada még senki nem is álmodott. Egy 2008-as amerikai vizsgálat szerint a hagyományos módon, hosszabb szövegeket olvasók fejében azokon az agyterületeken figyelhető meg aktivitás, amelyek a nyelvért, a memóriáért és vizuális adatfeldolgozásért felelősek, az e-szövegek - elsősorban a webes tartalmak - olvasása közben pedig a döntéshozatalért és a problémamegoldásért felelős területek dolgoznak. Természetesen az olvasás egyik fajtájáról sem jelenthetjük ki, hogy jobb vagy rosszabb a másiknál, de az biztos, hogy másra jók.
Megérkezett Magyarországra a Google Play Music és annak zenestreamelő szolgáltatása, az All Access (korlátlan elérés). Ez a második olyan nemzetközi nagy szolgáltató, ami itthonról is elérhető havi előfizetési díj fejében. Az első ilyen a Deezer volt, így adja magát, hogy megnézzük, mi a különbség a két szolgáltatás között.
Az olyan online szolgáltatók, mint a Netflix is más irányból közelítik meg a sugárzott tartalom - nézőközönség viszonyát. Nekik ugyanis teljesen mindegy, hogy ki nézi meg a filmeket, az 59 éves nagyfater vagy a 18 éves unoka, a lényeg, hogy fogyasszon, és ami még fontosabb, legalábbis a jövőt illetően: jelezzen vissza, hogy mennyire volt elégedett a kontenttel.
Ferguson egy tanulmányra hivatkozva kijelentette, hogy az amerikaiak este 8 és éjfél között, azaz a televíziózásban főműsoridőnek számító időszakban elsősorban a számítógépükön, táblagépeiken és okostelefonjaikon facebookoznak, a tévét szinte csak megszokásból kapcsolják be
A valójában nála is régebbi svéd lap, a Post- och Inrikes Tidningar már 2007-ben feladta a print kiadást. Ennél jóval nagyobbat szólt, amikor 2012-ben a Newsweek nyomtatott kiadása szűnt meg. A nyomtatott sajtó válsága nemcsak az USA-ban tapasztalható. A brit Guardianről is kering egy ideje a pletyka, hogy a napilap nagy vesztesége miatt inkább a milliós nyereséget hozó digitális kiadásba fektetnének komolyabb összeget, miközben a nyomtatott kiadást egyszerűen megszüntetnék.
Nem olyan régi hír, hogy Weyer Balázsék megpróbálkoznak heti rendszerességgel összeválogatni a magyar webről olyan írásokat, melyeket kinyomtatva, lefűzve is érdemes lehet olvasgatni. A Poszt Magazin , ha jól értem, azokhoz szólna, akiknek nincs idejük napi szinten...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése